Ki veszi le vállaimról... De megálljunk, ne, - ne még! Súlyos a teher, de imhol Egy sugár előttem ég. Szende fényü szép szövetnek, - Mely egyetlen-egy vigasz, - Szerelemnek, szeretetnek Holdvilága! te vagy az. Elkisérsz-e? oh, kisérj el - Nincs az messze - síromig; S fátyolozd be derüs éjjel Aki majd ott álmodik! 1852.
Arany János: Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen kezdeni,
És egynehány tized évet
Jól-rosszul leküzdeni? Én is éltem... az a sajka
Engem is hányt, ringatott,
Melyen kiteszi a dajka
A csecsemő magzatot. Első nap is oly borultan
Hajola reám az ég! S hogy nevetni megtanultam,
Sírni immár jól tudék;
Sohase birám teljébe'
Örömeim poharát;
Az ifjuság szép kertébe
Vas korláton néztem át. Félve nyúltam egyszer-máskor
Egy rózsát szakasztani:
Késő volt - a rázkodáskor
Mind lehulltak szirmai. Keresém a boldogságot,
Egy nem ismert idegent:
Jártam érte a világot -
S kerülém ha megjelent. Vágytam a függetlenségre,
Mégis hordám láncomat,
Nehogy a küzdés elvégre
Súlyosbitsa sorsomat:
Mint a vadnak, mely hálóit
El ugyan nem tépheti,
De magát, míg hánykolódik,
Jobban behömpölygeti. Álmaim is voltak, voltak...
Óh, én ifju álmaim! Rég eltüntek, szétfoszoltak,
Mint köd a szél szárnyain. Az az ábránd - elenyészett;
Az a légvár - füstgomoly;
Az a remény, az az érzet,
Az a világ - nincs sehol! -
Nem valék erős meghalni,
Mikor halnom lehetett:
Nem vagyok erős hurcolni
E rámszakadt életet.
– írta Keresztury Dezső. A Visszatekintés végül mégis az élethez való ragaszkodás képeivel zárul. A remény sugara, amely erőt ad a továbbhaladáshoz a terhét vinni nem akaró, de letenni sem tudó megfáradt lírai énnek, a "szende fényű szép szövetnek", nem a napfény vagy az utat mutató, a tájékozódást segítő csillagok fénye, hanem a holdvilágé, amely azonban mégiscsak a legfőbb emberi értékek, a szeretet és a szerelem metaforáiként jelennek meg a vers zárlatában. Nem valék erős meghalni, Mikor halnom lehetett: Nem vagyok erős hurcolni E rám szakadt életet. Ki veszi le vállaimról...? De megálljunk, ne, – ne még! Súlyos a teher, de imhol Egy sugár előttem ég. Szende fényü szép szövetnek, – Mely egyetlen-egy vigasz, – Szerelemnek, szeretetnek Holdvilága! te vagy az. Elkisérsz-e? oh, kisérj el – Nincs az messze – síromig; S fátyolozd be derüs éjjel Aki majd ott álmodik! Arany János: Visszatekintés. Részlet
További olvasmányok a versről:
Szörényi László: Arany János Visszatekintés című versének képanyaga.
A Visszatekintés 1852 októberében íródott Nagykőrösön, a szabadságharc bukása utáni kiábrándult hangulatban. Az egész közhangulatot keserűség és illúziótlanság uralta akkoriban, de Arany János egyébként is hajlamos volt a melankóliára, az elégikus hangulatra, a "borongásra". Ezt a verset se nagyon lehet a korabeli viszonyokkal, a szabadságharc bukásával összefüggésbe hozni, vagy csak nagyon áttételesen: Arany nem a történelem sodrában élő ember volt, mint Petőfi. A Visszatekintés olyan elégia, amely személyes válságról árulkodik. Mélyen emberi. Arany ekkor még csak 35 éves volt (az "emberélet útjának felén" járt), de ebben a versben úgy ír, mintha már öregember lenne, aki végére ért az életnek. Letargikus hangulatú számvetést készít az életéről, mintha a halálra készülne, és sorsát, egész életét kudarcként tünteti fel. Visszatekintés
Én is éltem… vagy nem élet
Születésen kezdeni,
És egynehány tized évet
Jól-rosszúl leküzdeni? Én is éltem… az a sajka
Engem is hányt, ringatott,
Melyen kiteszi a dajka
A csecsemő magzatot.
- VISSZATEKINTÉS - Arany János | Érettségi.com
- Erdély.ma | Bürokrácia-mentesítik a családorvosok munkáját
- Hüvelyflóra helyreállító vélemények
- Renault megane riasztó kikapcsolása magyarul
- Garázs bérleti szerződés minta 2019
- Kecskemét Online - Magyar érettségi: Márai, Berzsenyi, Arany, illetve Pilinszky
- Klíma Szaküzlet, Balatoni út 72, Érd (2020)
Arany jános az örök zsidó
Arany János
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen kezdeni,
És egynehány tized évet
Jól-rosszul leküzdeni? Én is éltem... az a sajka
Engem is hányt, ringatott,
Melyen kiteszi a dajka
A csecsemő magzatot. Első nap is oly borultan
Hajola reám az ég! S hogy nevetni megtanultam,
Sírni immár jól tudék;
Sohase birám teljébe'
Örömeim poharát;
Az ifjuság szép kertébe
Vas korláton néztem át. Félve nyúltam egyszer-máskor
Egy rózsát szakasztani:
Késő volt - a rázkodáskor
Mind lehulltak szirmai. Keresém a boldogságot,
Egy nem ismert idegent:
Jártam érte a világot -
S kerülém ha megjelent. Vágytam a függetlenségre,
Mégis hordám láncomat,
Nehogy a küzdés elvégre
Súlyosbitsa sorsomat:
Mint a vadnak, mely hálóit
El ugyan nem tépheti,
De magát, míg hánykolódik,
Jobban behömpölygeti. Álmaim is voltak, voltak...
Óh, én ifju álmaim! Rég eltüntek, szétfoszoltak,
Mint köd a szél szárnyain. Az az ábránd - elenyészett;
Az a légvár - füstgomoly;
Az a remény, az az érzet,
Az a világ - nincs sehol! -
Nem valék erős meghalni,
Mikor halnom lehetett:
Nem vagyok erős hurcolni
E rámszakadt életet.
te vagy az. Elkisérsz-e? oh, kisérj el –
Nincs az messze – síromig;
S fátyolozd be derüs éjjel
Aki majd ott álmodik! A Visszatekintés létösszegző vers, filozófiai költemény, melynek beszélője kudarcok sorozataként értékeli a maga mögött hagyott néhány évtizedet. A romantikus stílusú mű hangulata szomorú, elégikus, rezignált, pesszimista, keserű. Címe témajelölő (Arany visszatekint a mögötte álló évekre, számba veszi sorsát, egész életét). Fő motívumai: sajka, örömök ki nem ürített pohara, vaskorlát, széthulló rózsa, hálójába gabalyodott vad. Kifejezőeszközei: metaforák, megszemélyesítések, ellentétek, alliterációk, főnévi igenevek, ismétlések, költői kérdések, hasonlatok. Műfaja önironikus elégia. A töprengő költő elsősorban azt vizsgálja meg, hogy tudott-e élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a sors felkínált neki. Szerény életvitelét Arany kudarcnak éli meg és ironziál önmagán. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4
-
Nem val�k er�s meghalni,
Mikor halnom lehetett:
Nem vagyok er�s hurcolni
E r�mszakadt �letet. Ki veszi le v�llaimr�l...? De meg�lljunk, ne, - ne m�g! S�lyos a teher, de imhol
Egy sug�r el�ttem �g. Szende f�ny� sz�p sz�vetnek, -
Mely egyetlen-egy vigasz, -
Szerelemnek, szeretetnek
Holdvil�ga! te vagy az. Elkis�rsz-e? oh, kis�rj el -
Nincs az messze - s�romig;
S f�tyolozd be der�s �jjel
Aki majd ott �lmodik! (1852. ) �letrajz
P�lyak�p
�rtelmez�sek
Hat�st�rt�net
Sz�veggy�jtem�ny
Szakirodalom
T�rl�
Tan�ri k�zik�nyv
E honlap megfelelő működéséhez néha "sütiknek" nevezett adatfájlokat (angolul: cookie) kell elhelyeznünk számítógépén, ahogy azt más nagy webhelyek és internetszolgáltatók is teszik. Elfogad Részletesebben