Ha dobozban tárolják, biztosítani kell, hogy teljesen lapos legyen, mindenféle gyűrődés nélkül. Puszta kézzel semmiképp se fogjuk meg vagy tartsuk kézben ezeket a zászlókat, nejlon vagy tiszta pamut kesztyűk használata ajánlott. [23] [2]
Jegyzetek [ szerkesztés]
További olvasnivalók [ szerkesztés]
Imperial Japanese Good Luck Flags and One-Thousand Stitch Belts. Schiffer Military Books (2008. június 18. ). ISBN 978-0764329272
Külső hivatkozások [ szerkesztés]
Example Flag 1
Example Flag 2
GetHistoryToday
Fordítás [ szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Good Luck Flag című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Lyrics
- Jamaicai zászló
- Japán
- Kern andrás gondolj rám teljes film
- Jelentése
Japán hiragana
Japán
Általánosságban a rokonok, szomszédok, barátok és munkatársak aláírták, illetve jókívánságokkal, apró, személyes üzenetekkel látták el a zászlót. Az írás a napsugarakhoz hasonlóan a vörös középtől kifelé haladt, azonban előfordult, hogy túlságosan zsúfolt lett az írás, emiatt a jókívánságok küldői improvizáltak, és oda írtak, ahol helyet találtak. [2]
A japán katonák gyakran maguknál tartották ezeket a személyes zászlókat, amiket a barátaik és szomszédjaik írtak alá, hogy kimutassák hazaszeretetüket. Ez a zászló a Guamért folyó csatában került Mr. Ralph Phipps-hez, aki később ezt visszaadományozta. Általában valamilyen jókívánság szerepelt a zászló tetején, mint például "Bu uncsó kju", amit magyarra nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy "sokáig tartson ki a szerencséd a katonaságnál". Sötét, közepes méretű karakterekkel, amelyek függőlegesen futnak végig a zászló jobb vagy bal margóján, általában egy, kettő, esetleg három oszlopban, a zászlót kapó személy, illetve a zászlót adók neve szerepelt.
Úgy hitték, hogy a zászló a rengeteg aláírással és szlogennel képes támaszt nyújtani a tulajdonosának a nehéz időkben. Továbbá, a zászló emlékeztette arra, mi is a kötelessége. A kötelességének teljesítése azt jelentette, hogy a katonától nem várták el, hogy hazatérjen a csatából. Gyakran előfordult emiatt, hogy levágott köröm- és hajdarabokat hagytak hátra, hogy a rokonoknak legyen mit eltemetni, ha a harcos nem térne haza. Nagy dicsőség jutott azoknak a családoknak, akiknek férfi tagjai a birodalom és a császár szolgálatában vesztették életüket. Az önfeláldozás gondolata mind a mai napig központi gondolat a japán kultúrában, és különösen nagy szerepe volt a második világháborúban. A japán kultúrában úgy hiszik, hogy a katona, matróz, vagy pilóta fel kell, hogy ajánlja saját életét a császárnak, ahogy a cseresznyevirág is lehullik a fáról gyönyöre teljében. [2] A szamuráj vagy busidó kód (A harcos útja) részeként ez a világnézet előtérbe került a huszadik századi Japánban, ahol a hagyományok tisztelete miatt túl tudta élni ez a hagyomány, hogy a század katonáiba belenevelhessék.